Szuper film volt! Én falun nőttem fel, annyira tájgyerekként, hogy back in time a patak parton mezítláb fogdostam a minibékákat, málnás piros vö-dör-be! 
Ott még (Mátraalja) a 90' közepén is lassabban változott, fordult a világ. A nagymamáim olyan zárt, kevés konfrontálódásnak helyt adó környezetben nőttek fel- a világháborúk alatt-, ahol a női szerep, a ,,kirendelt" asszonysors hagyománya a női felmenők rájukszálló öröksége volt. Úgy volt minden átemelve a járt útról, kb 200 évre visszamenőleg. Talán ez az egyik oka, hogy sosem voltak szavazni. Ahogyan akkor, most is mást jelent nekik a nőiség fogalma, társadalmi szimbóluma, családi metafórája. Nekik Nőnek lenni ma, még mindig csupán biológiai elrendelődés... Én szerencsés vagyok, mert anyu ennek dacára nagy női példaképeket, és -ahogy faterom szokta mondani-, jó asszonyi fűszerességet hozott a családba. Őszinte, bátor és transzparens; számtalan szerepben láttam általa, mit is jelent bizonyos élethelyzetekben Nőnek lenni illetve mennyi csodálatos Nőiség is van a világban, és persze, hogy milyen fontos is az, hogy az ember rátaláljon erre magában és meg is tudja élni. Nekem Ő általa- aki sosem szégyellt sem bizonytalan,törékeny vagy elveszett, máskor huncutnak és vakmerőnek lenni,- lett minden kultúra, minden Nője ezerarcú. Így nagy kár, hogy sokan olyan egyszerűen lemondanak ennek az ezerarcúságnak, vérrel, mártírsággal, bátorsággal, könnyekkel és harccal kivívott fogalmi létjogáról, mint a szavazati-alias-a társadalomban betöltött szerep-és jogvállalás alanyisága...értékegyenlősége. Ezért én itthon ADHD-s jóakarattal, minden évben elhalmozom őket ilyen, igazán ízes filmmel, hogy hátha egyszer, rátalálnak már ők is a saját hangjukra és lesznek elég bátrak hallatni azt. #girlpowerpride# 10/10, és köszii!
Ott még (Mátraalja) a 90' közepén is lassabban változott, fordult a világ. A nagymamáim olyan zárt, kevés konfrontálódásnak helyt adó környezetben nőttek fel- a világháborúk alatt-, ahol a női szerep, a ,,kirendelt" asszonysors hagyománya a női felmenők rájukszálló öröksége volt. Úgy volt minden átemelve a járt útról, kb 200 évre visszamenőleg. Talán ez az egyik oka, hogy sosem voltak szavazni. Ahogyan akkor, most is mást jelent nekik a nőiség fogalma, társadalmi szimbóluma, családi metafórája. Nekik Nőnek lenni ma, még mindig csupán biológiai elrendelődés... Én szerencsés vagyok, mert anyu ennek dacára nagy női példaképeket, és -ahogy faterom szokta mondani-, jó asszonyi fűszerességet hozott a családba. Őszinte, bátor és transzparens; számtalan szerepben láttam általa, mit is jelent bizonyos élethelyzetekben Nőnek lenni illetve mennyi csodálatos Nőiség is van a világban, és persze, hogy milyen fontos is az, hogy az ember rátaláljon erre magában és meg is tudja élni. Nekem Ő általa- aki sosem szégyellt sem bizonytalan,törékeny vagy elveszett, máskor huncutnak és vakmerőnek lenni,- lett minden kultúra, minden Nője ezerarcú. Így nagy kár, hogy sokan olyan egyszerűen lemondanak ennek az ezerarcúságnak, vérrel, mártírsággal, bátorsággal, könnyekkel és harccal kivívott fogalmi létjogáról, mint a szavazati-alias-a társadalomban betöltött szerep-és jogvállalás alanyisága...értékegyenlősége. Ezért én itthon ADHD-s jóakarattal, minden évben elhalmozom őket ilyen, igazán ízes filmmel, hogy hátha egyszer, rátalálnak már ők is a saját hangjukra és lesznek elég bátrak hallatni azt. #girlpowerpride# 10/10, és köszii! 
