Miért lenne ez egy nagyon ,,más (kvázi harmadik) világ"?! Nap,mint nap történnek ehhez hasonló, kisebb atomkatasztrófák. Attól, hogy a média platformjai nem hangosak a neuroto xicitás napi mértékéről illetve. X dózis/élettani hatás kölcsönhatásaitól, még leesik egy műhold, felrobban egy időjárásszabályzó szonda, szivárog x trillió tonna veszélyes reaktív anyag pár méterre a föld alatt, leállnak atom blokkok, vízbe-levegőbe kerülnek olyan, dúsított kémiai atomok, amiknek a felezési ideje több ezer év. Az ember lassan szívja, eszi, issza a mérget. Megmosakszik benne vagy éppen lépked rajta. Nyilván a multiknak (és mindegy, hogy gyógyszer- vagy vegyszereipari márkákkal címkézzük fel őket) baromira nem számít, hogy mennyit ér valójában egy élet; pedig minden élőlénynek ezen a bolygón (fajtól függetlenül) felülbírálatlan joga van hozzá. Az ember, aki a legtöbbre tartja magát mind közül, kellene, hogy a legnagyobb felelősséget vállalja a többiekért. De az ember, a legokosabb, a leginnovatívabb, a léttudat nagyistene, a saját embertársait is lesajnálja, akár vallás vagy nemi identitás alapján. A sok zombi meg készséggel asszisztál a magasabban pozícionált, képzett szociopatáknak, és úgy, olyan tudattalanul ,,szocioökonómiailag jól vagy kevésbé jól" vegetál a világban, hogy az szánalomra méltó. És hatbillió emberből alig van 2% (?!), aki elutasítja ezt a XX.századtól tetőző, nárcisztikus politikai megalomán-hisztériát. Igazából én csak ezt a 2%-ot sajnálom, és persze azt a csodálatos, komplex és egyedi ökoszisztémát, amit hagyunk elrohadni. Rosszabbak vagyunk, mint bármilyen pestis: ez a mi ,,vallástalan" örökségünk. Vastaps. A film egyébként 10/10, S legalább 75 percre arctalanul is megemlékeztünk 10 000 indiai mártírról.
1984 december 3-a reggelén fehér felhő szállt fel az indiai Bhopálban, a Union Carbide növényvédő szereket gyártó gyár területéről, amely szinte az egész várost beterítette, Az emberek fuldokolni kezdtek, pánik tört ki. A mérgező gázfelhőben háromezer ember halt meg, később további 15-20 ezer. A világ legnagyobb vegyi katasztrófája a mai napig hatással van a helyiek mindennapjaira. Az áldozatok és családtagjaik azóta nem kaptak sem jóvátételt, sem bocsánatkérést az indiai vagy amerikai államtól.