Jaj, aki a boldog 80-as évek vége felé született vagy épp akkortájt élte kistinikorát- hát azoknak az Eurovízió, Power Rangers, az Oldschool MTV, DenverDínó meg a Játék Határok Nélkül (classic version) annyi mindent tudott jelenteni.. Én határozottan nem szeretem a limonádé filmeket, de ez nálam 9. A film 2/3-t a groteszksége miatt végig tudom röhögni-én is egy 1500 lelkes faluban nőttem fel kb a hegyekben és sokszor annyira lehangoló volt az elzártság, hogy már annak is örültünk, ha a fecskék olyan helyre raktak fészket ahova korábban nem Imádtam az izlandi fricskákat, a színeket, a mintákat, a beltenyészes utalásokat és a neovikingizmust is. Az egész filmnek ráadásul volt lendülete, nem vette magát komolyan sehol és rengeteg jó zene volt benne! Az Eurovíziós jelenetek, a pucc és a pontozás is tökéletesen visszaadta azt, amivé fajult az elmúlt 15 évben az egész műsor- pont ezért tud ütni a csavar a film végén. Én el is érzékenyültem, mert ano mi tényleg izgultunk a mieinkért, vártuk a pontokat, megsajnáltuk a rontókat és az egész műsort végig táncoltuk otthon- nekem igazi multikulti TV élményt adott egykoron, nem volt universal posh english, így a nyelvekbe teljesen bele lehetett szeretni és tényleg olyan büszkén énekelt mindenki az anyanyelvén, mint amikor az olimpikonok megkönnyezik a dobogón a Himnuszt. Hát igen, akkor még a nemzeti identitás érték volt, nem falrahányt emoji. Szóval szerintem, ez a film a hozzám hasonló Víziósoknak igazán nagy élmény tud lenni-nekik nagyon ajánlom, a többieknek pedig talán egy erős 6-os Netflix mozi ami legalább mentes az erőszaktól, szuperhősöktől és a neurotikus karakterektől. Hajrá Saga