Afrikai szeretők online (2005)

A nő sekélyes lelkivilágát semmi sem mutatja be tisztábban, mint hogy egy idegen földrészen, 2 szó után „beleszeret” egy vadidegen illetőbe, aki már ránézésre is mindenben más mint ő. Ez az óvodás fellángolás olyan hirtelen erővel jön, hogy a jelenlegi párját egyszerűen otthon hagyja, és elmegy bulikázni a két vadidegennel. Szó se róla, a barát se semmi, mélabús arccal tudomásul veszi, hogy egy fárasztó utazás után a kis cafka két bantunéger kandúrral hancúrozni megy. Svájcból Kenyába utazni valószínűleg olyan párok szoktak, akik nem 2 napja ismerik egymást, tehát felmerül a kérdés, a főszereplőnek milyen alacsonyan lehet az intelligenciaszintje és az „érzelmi kvóciense”. Nyilván egy nagycsoportosnak magasabb mindegyik. Ezek után már nem meglepetés, hogy egy mondattal „hazaküldi” a pasikát, hogy az új játszótársát megkereshesse.
Ami ezek után jön – mondhatni –, hab a tortán. Az arrogáns „nyugati nő”-i felsőbbrendűségtudat vezérli, no meg persze a „vak szerelem”. Nehéz eldönteni, ki szánalomra méltóbb a történetben: ez a „nő”, vagy a Lemalian nevű papucsállatka – mert aki azt hiszi, hogy a nyugati gőg nem tör magának utat a szavannán, az téved. A nő jön, megy, intézkedik. Ha kell, ha nem. Számtalanszor megalázza új pajtását, ellenszegül, hisztizik… Jól meglepődik, mikor rájön, a férfinak semmiféle szexuális „kultúrája” nincs, de sebaj, a nyugati nő majd felvilágosítja! Ez aztán azt eredményezi, hogy kipottyan a gyerek, de ahogy lenni szokott, az apának a világon semmi köze ahhoz. A nő visz mindent. Mert a felvilágosult nyugati nő messze jobban tudja, hogy mi kell a gyereknek, így nem hagyja a putriban. Abban a putriban, ahova korábban még ő maga akart tartozni, mindenféle elvi megalapozottság nélkül, csupán a meztelen külsőségek és holmi ködös álmodozás által vezérelve.