Tarkovszkij évekig nem forgalmazott filmje, amely elnyerte a kritikusok díját az 1969-es cannes-i fesztiválon, az életbe vetett hit élményét fogalmazta meg. A XV. században élt, ma már világhíres szerzetes-ikonfestő élettől sugárzó művészetét egyaránt érleli az önkény megnyilvánulása, a pogányok bevonásával vívott - és az aktuális szovjet-kínai szembeállásra utaló - testvérháború, a megalázkodásra késztető nyomorúság, de a kollektív harangöntés is, amelynek eredményeként a közösség erejét hirdeti a harangszó.
Rubljov valódi életrajza szinte ismeretlen, ezért a filmben ábrázolt történeteket, eseményeket az alkotók alakították. A film prológust, nyolc fő fejezetet és epilógust tartalmaz. A nyolc rész 1400 és 1423 között játszódik, csak a Andrej Rubljov személye, lelki fejlődése köti össze. A nyolc résznek külön fejezetcíme van. A film prológusa és a az epilógus a lazán összefüggő fő történettől is független. A prológus és a nyolc fejezet fekete-fehér, az epilógus színes filmre készült.
Andrej Rubljov online (1966)
Andrei Rublev
Filmmel kapcsolatos linkek
Bármilyen probléma esetén (film vagy sorozat indítása, nem működő adf.ly) használjátok a segítség menüpontot, vagy jelezzétek a hibát a kapcsolat menüpontban.
Hozzászólások
A közösségi funkciók használatához (pl.: hozzászólás) be kell jelentkezned vagy regisztrálnod!
Súlyos, magasztos, félelmetes, szép film. Teljesen letaglózott. Megyek levegőre ... 10/10
Régi film, ráadásul Tarkovszki, ami elégé nehezen emészthető. Ettől függetlenül megéri megnézni, hihetetlen jelenetek vannak benne, a korszak élvonala volt. 7/10
Arcana öregszik.
Magáról Rubljovról édeskeveset tudunk, szinte csak annyit, hogy volt egy ilyen nevű szerzetes, aki a 14-15. század fordulóján élt és olyan újszerű ikonokat alkotott, ami teljesen új alapokra helyezte az egyébként iszonyúan merev és kőbe vésett ikonfestészetet. Az ő látásmódja és képei olyan forradalmat gerjesztettek, amitől nem lehetett többé semmi sem a régi. Az összes többi Tarkovszkij álma a középkori Oroszországról, a háborúk, vérengzések és pokoli szegénység országáról. Valamint ennél sokkal többről, magáról a művészetről. Tarkovszkij olyan "könnyed" kérdéseket tesz fel, hogy mivégre van az ember, miért alkot, mi viszi rá arra, hogy a legnagyobb nyomorúság közepette is a szépre áhítozzon. Tarkovszkij értelmezésében Rubljov maga az önmarcangolás, aki folyton visszaigazolást keres, majd amikor úgy érzi, isten elfordult tőle és művészetétől, összeroppan. Felhagy a festéssel és némaságban tengeti életét mindaddig, míg tanúja nem lesz egy heroikus (vagy inkább mitikus?) harangöntésnek. Csak a film záró képsorai készültek színesben, ekkor végignézhetjük Rubljov összes ránk maradt képét (és megbizonyosodhatunk arról, hogy Rubljov valóban egy elképesztő zseni volt).
Nehezen lehet szabadulni attól az érzéstől, hogy ez (az egyébként baromi hosszú) film nem más, mint egy hatalmas parabola, a művész és a művészet felelősségéről és értelméről. Egy olyan művésztől, aki nyilván magához nagyon közelállónak érezte a középkori szerzetes-művész vívódását, útkeresését. Így Rubljov és Tarkovszkij együtt botladoznak az élet buktatóan, míg rá nem találnak a válaszra: az alkotás azért van, mert nélküle nem lehet élni (lásd a harangöntés egészen nagyívű szimbólumrendszere).
Most vettem el a kedveteket ettől a filmtől? Pedig ne tegyétek, mert ez egy hátborzongatóan gyönyörű film, komor, sötét, nyomasztó - de hatalmas.