Élet az emberiség után online (2008)

A dokumentumfilm szépen felépített, bemutatja, mi történik egy óra elteltével, egy nap, öt nap stb. elteltével, egyre nagyobb léptékkel haladva. Egy nagy része gondosan elkészített, élethű grafika, más része pedig a valóságból merít. Ott van például Csernobil és a tőle néhány km-re található Pripjaty, mely a legnagyobb hatást tette rám a filmben. Pripjaty 1986 óta lakatlan. Az egykori modern városból egy nap alatt kitelepítettek mindenkit a katasztrófa után. Most szellemváros, annyira bizarr, hogy utána kellett néznem még néhány érdekességnek a történettel kapcsolatban. Ma már turisták is látogathatják a várost, de lakni még vagy 600 évig nem fog ott senki. Kb. 50 ezer fős lakosú volt, most már kezdi visszahódítani a természet, de a felvételekről is látszik, teljesen olyan, mint pl. egy hazai lakótelepekből álló betonváros. A tolvajok szinte teljesen kifosztották a katasztrófát követő években, mert egyébként a lakók nem vihettek semmit magukkal a radioaktív anyagokkal szennyezett városukból, de úgy látszik a tolvajok nem féltek a sugárzástól. Nagy részét meg a hadsereg elégette, nekik muszáj volt ott lenni, ez is elég kegyetlen. A szovjetek az hitték, néhány hónap és visszafoglalhatják a várost, de legfeljebb egy-két év, így jó sokáig karban tartották a várost, még fűtötték is lakásokat. Annak ellenére most már nagyon elkezdett pusztulni, néhány év múlva eltűnik, tehát gyorsan meg kell nézni annak, aki még szeretné. De filmen is eléggé megrázó. A film persze tovább megy, bemutatja, mi történik 25 év után is. Ezután a legmegrázóbb, hogy nem kell túl sok idő és a civilizációnkból nem marad semmi. A mi nyomunk nem marad valami sokáig hátra, mint pl. az egyiptomiaké, mert mi nem véssük kőbe a kultúránkat. A könyvek, és a cd-k nem élnek túl legfeljebb néhány évtizedet, de igazán annyit se. Ma már nagyrészt elektronikusan őrizzük az adatainkat: ezek meglehetősen könnyen elvesznek. Azonban 500-1000 év múlva a piramisok is eltűnnek. A tanulság az, hogy semmit sem jelentünk. Most persze nagy tehernek számítunk az élővilág számára, de ha eltűnnénk, az jobb lenne a Földnek. Az ember által alkotott dolgok nagyon múlandóak. Talán nem is érdemes semmit sem alkotni. Nem is tudom, miért írom ezt a blogot, de ha papírra írnám, sem lennék okosabb. Igazán azt sem tudom, mi a fontos akkor az életben. Ha az emberiség egyszer így is úgy is kihal, akkor talán nem a szaporodás. A munkám szinte tisztán elektronikus adatokat teremt, a hobbim egy része szintén. Valahogy le kell élni csupán az életet és kiélvezni, amíg lehet? De szerintem nem lehet teljes mértékben élvezni sem, mert túl nagy teher embernek lenni és tudatában lenni a halálnak.