Tejút online

Tejút online (2007)

Milky Way

Értékeléshez regisztráció szükséges!
"A Tejút egy sajátos természetfilm, amiben nem zsiráfokat, pingvineket látunk, hanem embereket. Ebben a filmben nincs város, nincs vidék, nincs politikai konfliktus, csak a bioszféra, az időtlen táj, és ezek a furcsa és titokzatos lények - azaz mi emberek. (...) Ez a film bizonyos szempontból sokkal kevesebbet ad a nézőnek, mint a hagyományos filmek, más szempontból viszont sokkal többet. A filmet nézve talán sikerül olyan tudatállapotot teremteni, amely élőhelyünket annak láttatja velünk ami: egy csodálatos bolygó a végtelen űrben."

Filmmel kapcsolatos linkek

Bármilyen probléma esetén (film vagy sorozat indítása, nem működő adf.ly) használjátok a segítség menüpontot, vagy jelezzétek a hibát a kapcsolat menüpontban.

Hozzászólások

A közösségi funkciók használatához (pl.: hozzászólás) be kell jelentkezned vagy regisztrálnod!

2
Elriaszthat sok nézőt, hogy a film elején 210 másodpercen át csak egy szélkereket látunk, amint felkel a nap, de azért maga film nem ennyire monoton, még ha gyorsabb amúgy később sem lesz. Számomra az jött át, hogy mint amikor egy természetfilmes kimegy a lefilmezni kívánt állat életteréhez, leszúr egy kamerát a földbe, és figyeli az állat mozgását, szaporodását, halálát, ugyanúgy tesz ez a film is, csak itt nem állatokat figyelhetünk, hanem embereket. Ugyanolyan értetlenül állunk sokszor, nem értve, mit is látunk, amiképp egy állat tevékenysége sem mindig értelmezhető az ember számára a természetfilmen. Ilyenkor jól jön a narráció, egy David Attenborrogh... na ezt itt nincs. A film ránk bízza, nézőkre az értelmezést. Miért készül a hóember? Mi mozgatja a babakocsiját elhagyó anyát? Mitől gyullad ki a fa lombkoronája? Értelmezhető-e a természet válaszának az eldobott törlőkendőre az elfújt sátor? De a legfontosabb kérdés: van még időnk és erőnk a mai rohanó világunkban ilyen kérdéseken gondolkodni?
Nekem ez a film 7 pontos.
1
Elriaszthat sok nézőt, hogy a film elején 210 másodpercen át csak egy szélkereket látunk, amint felkel a nap, de azért maga film nem ennyire monoton, még ha gyorsabb amúgy később sem lesz. Számomra az jött át, hogy mint amikor egy természetfilmes kimegy a lefilmezni kívánt állat életteréhez, leszúr egy kamerát a földbe, és figyeli az állat mozgását, szaporodását, halálát, ugyanúgy tesz ez a film is, csak itt nem állatokat figyelhetünk, hanem embereket. Ugyanolyan értetlenül állunk sokszor, nem értve, mit is látunk, amiképp egy állat tevékenysége sem mindig értelmezhető az ember számára a természetfilmen. Ilyenkor jól jön a narráció, egy David Attenborrogh... na ezt itt nincs. A film ránk bízza, nézőkre az értelmezést. Miért készül a hóember? Mi mozgatja a babakocsiját elhagyó anyát? Mitől gyullad ki a fa lombkoronája? Értelmezhető-e a természet válaszának az eldobott törlőkendőre az elfújt sátor? De a legfontosabb kérdés: van még időnk és erőnk a mai rohanó világunkban ilyen kérdéseken gondolkodni?
Nekem ez a film 7 pontos.

Ha linkeket is publikálsz a közösség számára, kérünk csak olyan tartalommal tedd, ami nem ütközik jogszabályba.