Az amerikai pite filmek számomra emberi ésszel fel nem fogható sikeressége óta semmin sem vagyok meglepődve Két unokaöcsémet ráugrasztottam (18 és 21 évesek), az egyik konkrétan elküldött a búsba, a másikuk bírta vagy fél óráig, de azóta avval fenyeget, hogy bosszúból a nyár hátralevő részében én etetem. Amitől én nem élek vele, nincs nekem semmi bajom avval, ha valaki teker magának egy spanglit, félreértés ne essék és igazán nem akartam senki agyi kapacitásait bírálni, mea culpa, ha félreérthető voltam. Mindezek mellett tartom, hogy ezt a fajta mozit az én gyomrom nem veszi be, ha pedig véletlenül mégis, akkor elég csúfos formában távozik a végén Egyszerűen halálosan untat és fáraszt egyszerre, szórakozni és nevetni annyit tudtam rajta, amennyit egy átlagos temetésen, de ha kapott az imdb-n egy alig hetest, akkor evvel többek nyilván nem értenek egyet.
A Time Traveling Bong két unokatesóról szól, akik közösen élnek, minden napjukat munkával és füvezéssel töltik. Egyik éjjel a semmiből bukkan fel előttük két ember, hogy elcsapja őket rögtön egy autó, ők pedig a rendőrség elvonulása után egy “Time Traveling Bong” feliratú vízpipát találnak a fűben.
Ki is próbálják, az pedig gondolom egyértelmű, mi történik velük: igen, utazni kezdenek az időben. A kérdés, hogy hova.