Cale szereti a kalandot, a szabadságot azonban még jobban. Apja szerkezetének a segítségével képes újjá teremteni a Földet, amit a gonosz drejek elpusztítottak. Cale nem is sejti, hogy a menekültkolónián élő utolsó emberek küldöttei és a hódító földönkívüliek egyaránt rá vadásznak. Korso, a különös űrhajós, és a gyönyörű Akima segítenek Cale-nek megtalálni a rejtélyes Titánt.
A szereplők hol kiszámíthatóak, hol borzalmasan gyenge fordulatokon keresztül változtak.
Az egyes hátterek eléggé össze voltak kavarva. Érződött rajtuk, hogy kerülték a korai sci-fikre jellemző sterilitást, de a főszereplők hajója (apropó: volt egyáltalán neve?) bár kívülről gyönyörűen, és - mivel a végét leszámítva egyszer sem kellett légkörbe lépnie, ezért meglehetősen - feleslegesen áramvonalas volt, belülről úgy nézett ki, mintha úgy tákolták volna össze.
Negatívumok:
Ez a hozzászólás olyan információkat tartalmaz amely ismeretében a film élvezhetetlen lehet!
Ha biztosan el akarod olvasni ezt a szövegrészt, akkor kattints ide!
- Egy nap alatt rendbe hoznak 10-16 éve nem működő űrhajót, (mindenki segít, de senki nem megy velük segíteni...miért is nem?)
- amivel akkora lökettel startolnak el az űrben, mintha gravitációs kútból kellene kimászni. (hatás-ellenhatás elvéről hallottak már?)
- A gonoszok tiszta energiából állnak, de helyhez vannak kötve. (Ha tiszta energia, akkor ők a rossz-energiák, a hajókat követő "szellemek" a jó-energiák? Ez sem volt ilyen formában kifejtve.)
- A társak mind lököttek, nem csak az egyik.
- A mimika pedig tényleg kritikán aluli, arra már az első perctől legyintettem.
Az alapanyag érdekes, de jócskán csiszolni kellett volna még rajta. Szerintem elkezdték, és aztán úgy megtetszett a saját ötletük, hogy nem hallgattak a korai kritikákra.